20231231_oab_borito

mi vagyunk az Old Angels Band

A 2019-ben megalakult saját gyártású rockot, bluest, rock and rollt és immáron alternatív zenét is játszó, kecskeméti zenekar rövid története:

2019. nyarán a Múzeumok Éjszakáján a Megáll Az Idő  Sörözőben, Futó Árpinál zenélt a Horizont JEZ  Ervin és Jumbó közreműködésével és az Angyali Gonoszok Kiss Zolival.  Ervinékben ekkor vetődött fel először a gondolat, hogy össze kellene hozni egy közös zenekart. Néhány hét múlva össze is jött az első próba.  

Ez év novemberében már a kecskeméti Kilele Music Cafe-ban tolták a bemutatkozó koncertjüket.  A mutatvány nem egyszerű, mikor is az ember saját zenével kínálja a közönséget. Végülis igazán jól sikerült a buli, ami arra ösztönözte a bandát, hogy tovább zakatoljon. 

Ekkor még Góbi Sanyi (szaxofon), Juhász Ervin (basszus), Kiss Zoli (billentyű), Simon Peti (szólógitár) és Szabó János Jumbó (dob) alkották a zenekart.  Kicsit később szaxofon nélkül folytatták tovább, majd Jumbó betegsége miatt új dobost kellett keresniük. Ekkor Rózsa Sanyi Jumbó invitálására csatlakozott a zenekarhoz.

A 2020-ban indult covid járvány miatt kevés lehetőségük adódott a fellépésre, de a próbákat így sem hanyagolták el. 

Megérett az idő viszont a lemezkészítésre. A stúdiómunkákban segítségükre volt Rab Attila és Deák Gábor. 

Céljaik, hogy a médiában és a színpadon is megmutassák a zenekar új arculatát,  és minél szélesebb közönséghez eljuttassák saját készítésű dalaikat.

Kilépett, nagy becsben tartott tagok: Góbi Sándor, Juhász Ervin, Szabó János Jumbó, Simon Péter

Örök angyalunk: Király Laci

Állandó fotósunk: Nyul Beni / CreativeSensationPhoto

Kiss Zoltán

billentyű, ének

„1973. márciusában születtem Budapesten. Muzsikus családból származom. Édesapám, Sándor harmonikán játszott, nagypapám klarinétozott és hangszereket gyártott. Autodidakta módon tanultam meg zenélni. Bár későn, 14 évesen kezdtem, igyekeztem behozni a lemaradást. Fiatal felnőttként már egyedül játszottam vendéglátóhelyeken, majd abba a szerencsés helyzetbe kerültem, hogy nagyon jó zenészekkel hozott össze a sors. Olyanokkal, mint Kátai Berci bácsi, Orbán Jenő ( Teddy), Pálffy Gábor, Németh Károly és még sok más nagyszerű ember. Az évek során gyerekek billentyű oktatását is vállaltam. 

Múltak az évek és gyerekkorom színhelyéről, Áporkáról, majd Kiskunlacházáról Kecskemétre kerültem.  Sokáig nem tétlenkedtem, néhány hét múlva már Gogolák Laciékkal muzsikáltunk egy kis igazi rockot a Haverock, majd az Angyali Gonoszok elnevezésű formációban. Utóbbi zenekarban nagyobbik lányom is megmutatta magát, mint énekesnő.  

Néhány tagcsere, majd zenekar csere után 2019. novemberében megalakult az Old Angels Band nevű zenekar Szabó János Jumbóval, Juhász Ervinnel, Góbi Sanyival és Simon Petivel, amiben billentyűzöm, énekelek, és én szerzem a dalokat.  A zenekar a kezdetek óta kicsit átalakult. Jelenleg öten, Sanyi, a régi csapatból, Roli, Gábor és Niki alkotjuk a zenekart. Velük úgy érzem, egy igazán jó csapatot alkotunk. Mind zeneileg, mind szakmailag gyorsan összekovácsolódtunk, mindenki a maximumát nyújtja.

Most már nincs más hátra, mint előre.”

Rózsa Sándor

dob

„Születtem 1966. november 29-én reggel hatkor egy hideg téli napon Rózsa Sándor és Nagy Borbála második gyermekeként. (Egyébként a kínai asztrológiában a Tűz Ló éve volt.) Súlyom: 3200 gramm. A magasságom nem tudom, de tekintve, hogy igazi kis vasgyúró voltam, nem lehettem egy égimeszelő. Amennyi hajam akkoriban volt, az barna volt. Azóta azért történtek változások. Jelenlegi súlyom klasszikus zenei, vagyis rapszodikus. Jelenleg 83 kiló körül van. Magasságom, mint a jegenyefáké, vagyis nem nőttem az égig. 170 centi vagyok 14 éves korom óta. Hajam még mindig barna, lenne, ha nem őszülne. Irodalomban, zenében és ételben mindenevő vagyok, bár a horrort és a tökfőzeléket nem szeretem. Előző életeimben valószínűleg voltam japán és/vagy kínai, mert a rizst minden formában szeretem. Sütve, főzve, tejbe. Bár a krumplival is így vagyok. Mondjuk azt még tejben nem próbáltam. Nem iszom, nem dohányzom, nem kávézok és nem kártyázom. Az ivás természetesen az alkoholra vonatkozik. Az ásványvizet és a teát szeretem. Nőben a barna a zsánerem, de ez nem akadályoz meg abban, hogy szeressem a szőkéket, feketéket, vöröseket, valamint az egyéb hajszíneket viselőket is (lila, zöld, stb.). Végzettségemre tekintve Magyar Néptanító lennék. Valamint elég régen foglalkozom ezotériával is Reiki Mester – Tanárként. Lassan negyven éve dolgozom a vasútnál, jelenleg, mint Iránymódosítási Szakreferens, vagyis Váltókezelő.

A zenekarban én vagyok a zenészek legjobb barátja, vagyis a dobos. A dobolást tanultam is. Először F. Szabó János (Dínópapa), aztán H. Szabó Józsi voltak a tanáraim. Ennek ellenére eléggé kutyaütő lettem a szakmában, viszont hála Istennek, elég sok barátom van a dobosok között. Jelenlegi hangszerem egy Pearl Export Series. Sajnos nem Japán gyártmány, de azért nagyon szeretem.

Ha valami életfilozófia szerűt kellene írnom vagy mondanom, talán az jellemző rám, hogy nem vagyok hajlandó halálkomolyan venni sem magam, sem az életet. Mert, miután Isten is jókedvében teremtette a világot, hát mi a bánatnak szomorkodnék. Na ölelek mindenkit!”

Bosnyák Roland

szólógitár

Bemutatkozó feltöltés alatt…

Körtvélyesi-Kiss Gábor

basszus- és ritmusgitár

Mikor megszülettem, már, mint csecsemő is egész sokat, de dallamosan sírtam. Aztán egyszer meghallottam a Beatlest. Akkor határoztam el, hogy nem indián, vagy tengerész, hanem zenész leszek. Ezért 14 éves koromban megtanultam gitározni. Aztán egy hangszerbolt kirakatában megláttam egy hosszú nyakú, négy húros valamit, amiről azt mondták, hogy basszusgitár. Nem tagadom, belezúgtam. Bár közben több hangszeren is megtanultam játszani, a mai napig is ez a szerelmem.

Annak idején Budapesten minden „kultúrháznak” volt zenekara, ìgy én is hamar színpadra kerültem. 2022. októberben volt pontosan 50 éve, hogy 16 évesen először állhattam a „nagyérdemű” elé a Szikra zenekarral. Aztán jött a (budapesti) Dokk együttes, majd saját zenekarom a Harlem. Ezzel már az egész országot bejártuk. Ezután kerültem a Scampoló együttesbe. Innen vittek el katonának, de ott is zenéltem 2 éven keresztül.

Ez idő alatt két szomorú esemény is történt. Részint megnősültem. Ezt még kibírtam valahogy, de közben itthon is teret nyert a Diszkó. A vendéglátóhelyeknek, „művházaknak” pedig olcsóbb volt kifizetni egy DJ-t, mint egy zenekart. Így hát – mivel családfenntartó lettem – egy akusztikus gitárt kivéve eladtam hangszereimet és csak otthon, vagy a tábortűz mellett gitároztam. Aztán vidékre költöztem, végül Kecskemétre. Itt találkoztam Szecsődi Gyurival, aki épp basszgitárost keresett. Nála ismertem meg több kiváló zenészt is.

Mivel angyali természetem dacára sajnos én is öregszem, így örömmel csatlakoztam a kollégákhoz az Old Angel Band-ben. Halleluja!

Marosi Nikolett

basszusgitár

„Én vagyok a kakukktojás a zenekarban. 1983. szeptember 16-án láttam meg a napvilágot Kecskeméten. Minden ide köt, család, barátok, de később az országos ismerőskörömet is bővítettem. Kapcsolatom a zenével elég sokáig a zenehallgatásban és zeneszerkesztésben merült ki, de mindig megmaradtam az amatőr szinten, mert teljesen más irányban tevékenykedtem. A sport (karate, kick-box, ökölvívás) tette ki életem 99%-át, majd minden másban is próbára tettem magam. Így történt, hogy – a nemes értelemben vett – pedagógus munkakörben is szert tettem némi tapasztalatra. Ami állandó az életemben, az írás. Verseim több helyen publikáltam már, illetve a regénykészítés rejtelmeibe is elmélyültem az évek során.  Aztán jött az Old Angels Band, akik fenekestül felforgatták az életemet. Hátamon viszem a marketinget, készítem a zenekari weboldalt, és mintegy management támogatom a csapatot. Szoktam volt mondani, annyi mindent kipróbáltam már, hogy talán csak Havas Henrik nem voltam még. 

2023. szeptemberében alakult úgy az Old Angels Band sorsa, hogy több tagcsere után ismét egy kiváló zenész távozott a bandából a basszusgitáros személyében. Itt jöttem képbe én is, mivel évek óta vágyam volt, hogy megtanuljam a mély hangok e csodahangszeren való játékát. Nem kellett több, megvettem első basszusgitáromat, és azóta is tolom. Tanulok, gyakorlok ezerrel. Gábor, aki azért mégiscsak inkább „angyal”, mint én, sokat segít nekem a folyamatban. Támogat a próbateremben és már a színpadon is, amiért örök hálám üldözi.

Így lettem hát én is angyal…”